Vir szigettől délkeleti irányban, mintegy 80 km-es távolságban helyezkedik el a Krka folyó mentén található Nemzeti Park. Megközelíthető autópályán, vagy a tengerparti autóúton. Ez a Nemzeti Park a legszebb karsztvidéki folyóként számon tartott Krka mentén található. A Krka-folyó igazi természeti csodának számít, hiszen útban a tenger felé számtalan látványos tavat, vízesést és zúgót formál. A legtekintélyesebb és leglátogatottabb vízesések a Skradini-zúgó (Skradinski buk) és Roški-zuhatag (Roški slap). Jó megközelíthetősége miatt a Roški-zuhatag egész évben látogatható. A vízesést követően a Krka-folyó a hosszúkás Visovac-tóban (Visovačko jezero) folytatódik. A tó közepén fekvő Visovac-szigeten, (amelyről egyébként a tó is a nevét kapta), található templom és ferences rendi kolostor különleges titokzatosságot kölcsönöz a tájnak. A sziget első lakosai a XII. században, ide települt Ágoston-rendi remeték voltak, ők építették a templomot és a kolostort. Az Európa egyik legszebb vízesésének számító Skradini-zúgó megtekintését a körülötte található hidak és ösvények teszik lehetővé. A Krka folyó által kialakított tórendszer 142 km2 területet foglal magába. 1985 óta Nemzeti Parkként tarják számon. Dalmácia legnagyobb folyója a Dinári hegységből ered, hossza mindössze 72 km, dgen bővízű, vízgyűjtő területe kb. 2250 km2. A Nemzeti Park barlangjaiban már az ősember is élt (római épületek, ókeresztény bazilika, középkori erődök) mutatják az ember jelenlétének folyamatosságát. 800 növényfaj, 250 állatfaj képviselteti magát a Nemzeti Park területén. 

A Krka Nemzeti Park egy hatalmas, elsősorban érintetlen környezet, amely kivételes természeti értéket képvisel, ahol az ökoszisztéma nagyon kis mértékben változott. A park elsődlegesen tudományos, kulturális, oktatási és kikapcsolódási célt szolgál és nem utolsó sorban turisztikait is. A Krka Nemzeti Park Šibenik-Knin megyében található, egy 109 négyzetkilométeres területen, ez a Krka-folyó legszebb része, valamint a Čikola-folyó alsó folyása. A Krka-folyó ezen vidékét 1985-ben nyilvánították nemzeti parkká, Horvátországban a hetedikként. Ezelőtt a Krka-folyónak csak bizonyos szakaszai voltak védett övezetek, 1948 óta.

A Krka-folyó hossza 72,5 km, ha beleszámoljuk a folyó torkolatának a víz alatti területét is, ezzel Horvátország 22-ik leghosszabb folyója.
A Krka Nemzeti Parkot felügyelő közintézménynek Šibenik-ben van a székhelye, valamint kirendeltségei Drniš-ben és Knin-ben. A park vezetősége mindig kiemelt figyelemmel kezelte a turistáknak biztosított szolgáltatások magas minőségét. Mivel Skradin az a hely, ahol a turisták első alkalommal találkoznak a park szépségeivel, itt található az információs központ is, amely 2007 augusztusában került kialakításra. Mivel a turistákat a legkülönbözőbb információk érdeklik a park látványosságait illetően, az információs központot két tematikus részre osztották: az információs részlegre és a bemutató részlegre.

Hasonló információs központ került kialakításra a Drniš-i kirendeltségénél is, amely 2009 őszén került megnyitásra. 
A Skradinski buk néprajzi falu amely a park területén fekszik 2006-ban megnyerte a tekintélyes Európai Arany Virág (Entente Florale Europe) versenyt, több ezer helyszín közül. A díjat az Európai Virág- és Tájszövetség ítélte oda a falunak, elismerve ezzel a szervezők kiemelkedő munkásságát.
A Krka-medence természeti erőforrásait a múlt század fordulóján kezdték el kihasználni, konkrétan az ivóvíz bázist, a folyóvíz mozgási energiáját kihasználva elektromos áramot termeltek az ipar számára, kiaknázták a halászatban és a vízi szállítmányozásban rejlő lehetőségeket és nem utolsó sorban fejlesztették a turizmust. Mindez az urbanizáció fejlődéséhez vezetett, így nem csoda hogy a Šibenik-i megyei tanács 1941 március 5-én javaslatot tett a Krka-folyó vidékének nemzeti parkká nyilvánítására. Ez volt az első dokumentum amellyel elkezdődött a régió nemzeti parkká való alakítása. Ez a nemes kezdeményezés sajnos nem válhatott valóra akkoriban a Második Világháború miatt. Az első hivatalos dokumentum a Krka-folyó folyásának egy részét, Bilušića buk-tól Skradinski buk-ig nyilvánította természeti ritkaságnak, 1948 november 22-én. Később 1964-ben a Krka-folyó teljes hossza a folyóvölggyel együtt rezervátummá lett nyilvánítva, míg a Čikola-folyót 1967-ben csatolták a területhez.


A Krka-folyó vidékének nemzeti parkká való nyilvánításának kérdése 1971-ben került újra terítékre, ugyanekkor készült el a park rendezési és fejlesztési terve is. Bár a szakembereknek nem volt kétsége afelől, hogy szükséges a park védelmi szintjének a növelése, további negyven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végül nemzeti parkká nyilvánítsák. Erre a rendelkezésre 1985 január 24-én került sor, amikor a Horvát Szocialista Köztársaság parlamentje nemzeti parkká nyilvánította azt a 142,5 négyzetkilométeres területet, amely a Trošenj-i óhorvát erődnél és Nečven-nél kezdődik, valamint a Šibenik-i hídnál ér véget, magába foglalva a Čikola-folyó 3,5 km-es szakaszát is. A nemzeti parkká nyilvánítás célja a geomorfológiai, hidrológiai és látványelemek védelme volt, különös tekintettel a vízesésekre amelyek a park legfontosabb látványosságai.
A régióban lévő négy település (Skradin, Bilice, Raslina és Zaton) fejlődése, valamint a Zágráb-Split autópálya építése miatt, illetve a turizmus és a gazdasági fejlődés előrehaladtával, 1997-ben a Horvát Parlament módosította a park határait. A határmódosítások miatt a park területe 109 négyzetkilométerre csökkent ugyan, de az új határvonalon belülre került a Krka-folyó összes vízesése, valamint számos kivételes természeti látványosság is. Így a park határai 50 km-es hosszúságban magukba foglalják a Krka-folyó felső és középső folyását (Knin-től Skradinig), illetve a Čikola-folyó alsó folyását is ideértve a két folyó összefolyásánál található 3,5 km hosszú folyóvölgyet.
Kifejezetten ajánlott megtekinteni az ókori épületmaradványokat, a ferkicki romokat.